Kenyérsütés - felnôtt csoport

„ A jó konyha egyenlő egy jó gyógyszertárral.” – William Bullein

Mindennapi ételeink, amit magunkévá teszünk az formál, befolyásol is minket – és nem csak fizikai szinten.

Mennyire figyelünk, vigyázunk magunkra, mit adunk a testünknek? Mivel kínáljuk a családtagjainkat, barátainkat, vendégeinket? Ha ételt készítünk, azt hogy tesszük? Odaadással, szeretettel-e? Vagy csak gyorsan főzünk valamit…?

Ezeket és hasonló kérdéseket teszek fel magamnak én is nap, mint nap. És igyekszem egyre jobban megfelelni az elvárásaimnak, úgy hogy nem ostorozom magam feltétlenül, ha nem sikerül minden tökéletesen. Hiszen az óvodában, iskolában, vendégségben, a nagy világban olyan hatások érnek minket, hogy az ember néha elcsábul. Ezzel talán nincs is gond. Viszont nem árt a mérlegelés és az éberség a táplálkozással kapcsolatban sem!

Mivelhogy nem mindegy, hogy MIT eszünk és nem mindegy, hogy HOGYAN!

Meggyőződésem, hogy egyrészt az egészséges élet nem a pénztárcától függ. Másrész az étkezési szokások megváltoztatása nem mindig egyszerű. Az ízérzékelésünk, a szaglásunk már sokszor eltompult, illetve „sémákra szakosodott”… Az igazi ízek, mintha már elfeledődtek volna. Pedig nem! Ott vannak minden gabonaszemben, gyümölcsben, zöldségben és őrzik magukat, hogy újra felfedezzük őket.

A valódi változtatáshoz több dolog szükséges.

1. Szándék, vágy, hogy egészségesen tápláljam magam és a szeretteimet.
2. Fortély, átgondoltság, kreativitás, hogy rátaláljak, milyen módon tudom elfogadtatni, megértetni magammal (!), a szeretteimmel a változást. – Magammal azért is, mert több időt, erőt, türelmet igényel, ha az ember változtatásba kezd.
3. Éberség. Hiszen a reklámok, egyebek folyamatosan kísértéssel bombáznak mindenkit, és ismerik a gyenge pontokat rajtunk…!
4. Állhatatosság, kitartás és mellette elfogadás. Magunkkal és a szeretteink felé.
5. Mindezt úgy, hogy megmaradjon a lelkesedésünk, és ne váljon a változás a családi élet NAGY problémájává. Ezért fontos a folytonos mérlegelés és a fokozatosság – különösen gyerekek esetén.
6. És fontos, hogy az étel FINOM legyen, hogy az étkezés ÉLVEZET maradjon!

Na, ehhez kell nekünk nőknek, anyáknak most igazán JELEN lenni. Ezért gyűlnénk össze: hogy erőt merítsünk valami olyasmihez, ami visszavezet minket egy eredendő tápláláshoz. Hogy bátorítsuk, lelkesítsük egymást, informálódjunk. Szó van a gabonák sokféleségéről, tartalmi értékeiről, a kenyérsütés szertartásos menetéről, a mögötte megbújó jelképekről, jelentésekről. Arról hogyan építhetjük be változatosan az étrendünkbe a gabonákat. Házi malommal őrlünk búzát, kovászt készítünk, dagasztunk, formázunk cipót, perecet, kiflit, langallót… És főzünk egy kását is. Ami nem tejbedara :), hanem egy zöldséges, füstöltsajtos, gombás egytálétel.

Zárszóként egy idézet:

„Az ’étel kevergetésésvel’ és a ’tűzhely őrzésével’ az asszony saját vibrációját viszi az ételbe. Nem pusztán egy zellerre, hagymával vagy zsályával teli fazék ez, hanem vibrációkkal teli edény. ’Öröm-levest’ vagy ’ szabadíts-fel-a-kötelékek-alól-levest’ vagy ’szeretem-a-családom-levest’ készítesz.” – Queen Afua