Magamról

Fentős Eszter vagyok.

Ahogy telik az idő egyre tisztábban találok vissza ahhoz a lélekhez, aki néhányévesen csak pörgött-pörgött a fodros és csipkés szoknyájában.

Köszönöm a kislányomnak, hogy folyton emlékeztet rá.

És köszönet a nagyapámnak az életszemléletéért. Gyerekkoromban csüngtünk a szavain, ahogy mesélte a háborús, fogságos élményeit. Úgy éreztem, én is ott szerettem volna lenni abban a jó táborban...

És köszönöm a dédanyámnak, Picimamának, hogy együtt süthettem, főzhettem vele, hogy érezhettem azt a különleges lelkületet, rendet, ahogy ő táplálni tudta a szeretteit.

Sok mindent köszönhetek a fiaimnak, a szüleimnek és mindenkinek, de itt és most ezt a három hálát fejezném ki.

Viszont, hogy az Istárlánc oldallal kapcsolatban is érthető legyen a bemutatkozásom más "információkat" is meg kell, hogy osszak magamról. :) Bár az előbbi dolgok jobban meghatároznak, mint a végzettségeim.

Óvónőként kezdtem, két évet tanultam fejlesztőpedagógiát is. Bár az utolsó fél év elmaradt - mégis azt merem mondani, értek hozzá. A sors egy olyan helyzet elé állított, hogy választanom kellett: vagy kapok egy papírt a fejlesztőpedagógusságomról vagy a családban tartom az erőmet, időmet.

Három gyereket szültem. Először kórházban, majd kétszer otthon bábával. Életem sorsfordító kövei és csúcsélményei.

A majdnem tízévnyi itthonlét mellett folyamatosan tanultam. Igyekszem ma is "tanítható" állapotban maradni. Úgy gondolom, fontos dolog, hogy magunkat, a szokásainkat, a kapcsolatainkat, a mindenünket újra és újra felülvizsgáljuk és ha belül szükségét érezzük, látjuk, akkor tudjunk alakítani. Ez a szemlélet vezetett el engem oda, hogy például a gyerekeim megbetegedései kapcsán nem tudtam elfogadni, hogy egyszerű hőemelkedést antibiotikummal kezeljünk. Most ott tartunk, hogy olyan gyerekorvos segítségét kérem, akivel őszintén meg tudom beszélni, hogyan ápolom a gyerekeimet. Aztán például változtattam az étkezési szokásaimon is. Elsősorban a gyerekeim egészsége miatt. Idővel persze rájöttem, hogy ez nekem is jó... :)

És így szép fokozatosan csiszolt az élet kívül és belül. Hagyom… :)

Tanultam emberektől, könyvekből, előadásokból, tanfolyamokból. Nem részletezném, mert hosszú. Lényegét tekintve tanultam szüléskísérésről, szoptatásról, babákról, gyerekekről, kommunikációs technikákról, gyógynövényekről. Elsősorban a nőiséggel és azon belül az anyasággal kapcsolatos dolgokban merültem el - hiszen ennek is volt az ideje. A körmendi Fészek Kör alapítója vagyok, ahol az Anyaság Művészetében segítjük magunkat és más édesanyákat egy-egy előadással, összejövetellel rendszeresen már 2009 óta.

A tapasztalataim, az útkereséseim (testi, lelki, szellemi szinten egyaránt) oda vezettek, hogy gyakorlatba ültessem át a bennem zajló változásokat.

Hogyan lehet máshogy?

És mit lehet ebben a világban megvalósítani?

Ebben a 24 órában?

Ebben a civilizált környezetben?

Szervezett környezetben lehet-e az életünk szerves?

Szerintem lehet. Sőt! Rajtunk múlik. Jót teszünk vele magunknak, a családunknak és ez lehet egy egyre tágulóbb kör is. Csak hinni és tenni kell...

Együtt pedig jobban is esik. :)