Szüléskísérés

A képek néha többet mondanak el, mint a szavak.
Miért legyen jelen egy másik nő a szülésnél?
Mert újdonság és divatos? Nem…:)
A magyar hagyományban a dúlákat hívták támasztó asszonyoknak - régi dolog ez. (De mindenképp kiegészíteném azzal, hogy nem érzem találónak ezt a „dúla” szót a magyarban, mert egy negatív áthallást ad akarva-akaratlan).
Hogy valójában miért legyen ott valaki, az általában utólag derül ki. Később leszünk okosak, hogy melyik szülésnél, miért volt jó, hogy volt ott valaki, aki a szülésre egy kicsit máshogy tekint és valahogy mindig a saját anyaságából cseppent egy személyes szeretetet az eseménybe...
Azt a várandós érzi, hogy szüksége van-e egy ilyen támaszra vagy nem.
Az ő döntése kell, hogy legyen.

(3.35-nél majdnem, mintha én lennék. Pedig nem! Vagy mégis? :) )


 

Más szülésénél meghívást kapni megtiszteltetés. Igazán nem is lehet szavakba önteni, miért és hogyan VAN ott az ember. Inkább idecsempészek néhány gondolatot.
 A szüléskísérés alapelvei Michel Odent szerint:
1. Hiszi, hogy a szülés mélyen spirituális és örömteli esemény, amely hatással van a nő egész életre.
2. Felismeri, hogy a tudat, test és lélek egyesítése sokkal pozitívabb szülési tapasztalatot eredményez. (Én ezt úgy mondanám: test, lélek, szellem egysége.)
3. Úgy látja önmagát, mint aki társa a szülő nőnek, olyan információkat képes nyújtani a számára, amelyek segítségével a szülő nő képes kifejleszteni önmagában a szülési tervet. Vele marad a vajúdás teljes ideje alatt, hogy a szülő nő biztonságban élje át a szülést.
4. Megérti, hogy a várandós anya érzései és táplálkozása óriási hatással van magzatának egészségére a fogantatástól a felnőttkorig.
5. Hiszi, hogy az anyatej nyújtja az újszülött számára az optimális táplálékot és ezért mindenkor a szoptatást támogatja.
6. Tiszteletben tartja a vajúdó nő és családja intimitás igényét.
7. Képzett a téren, hogy felismerje a szülés folyamatát a test fiziológiai változásain, az arckifejezéseken és a beszéden keresztül.
8. Tudja, hogy a szerepe a szülés környezetének és szociális rendszerének: úgy, mint a gondozást végzők, a család és a barátok támogatása, valamint, hogy megfeleljen a szülők érzelmi igényeinek, véleményt és információt nyújtson, amikor az szükséges. Ellenben nem szerepe, hogy orvosi ellátást nyújtson vagy döntéseket hozzon meg a leendő szülők számára.
9. A beszédet minimális szinten tartja, tudva hogy a cselekedetei beszélnek. Képes alázatosnak lenni, nyugodtnak, szeretettelinek, békésnek és harmónikusnak, így a babát nyugodt és szeretetteli légkörben tudják fogadni.
10. Önmagát a szülő nőt körül vevő csapat fontos tagjaként tartja számon, végigkíséri azon az úton, amelyen a szülőkkel, más segítőkkel közösen megosztják a szülés szeretetét, kölcsönös tiszteletet és együttműködnek egymással.
11. Bízik a saját lelkiismeretében, amikor a szülés folyamatának eseményeire reagál, és elenged minden félelmet és elvárást a szülés kimenetelével kapcsolatban.
12. A szívét feltölti együttérzéssel és képes arra, hogy segítsen bárkinek, bármikor, bármilyen korban legyen is a szülő anya, bármely vallás és közösség képviselőjeként, felismerve, hogy a babák a szeretet lényei és csak egy nyelvvel találkozhatnak: a szív nyelvével.
13. Felismeri, hogy határt kell szabnia kliensei számában annak érdekében, hogy egyensúlyt hozzon létre a saját családjával kapcsolatos felelősségvállalása és azok között, akiket szolgál.
14. Arra törekszik, hogy jónak lássa a dolgokat, jókat gondoljon, kedvesen beszéljen és arra figyeljen, ami jó, tudva, hogy ezek az érzések csak a szeretetből jöhetnek.
15. Hiszi, hogy a szeretetre való képesség lényeges a test egészségéhez, a tudat békéjéhez és a lékek öröméhez!

 

Végül a bemutatkozóm a MODULE honlapjáról:
Fentős Eszter vagyok.
Édesanya, óvónő, fészekkörös.
Az életem a születésemmel „kezdődött”, aztán a szüléseimmel újraíródott.
Az első szülésem sok mindenre ráébresztett. A „komplikációk” nem a fizikai szinten történtek, hanem a lelkemben. Kettős dolog volt ez, hiszen a kisbabámmal egy csodálatos szerelembe estem, másrészt egy nagy-nagy fájdalom maradt bennem a szülés miatt. Aztán lassan elkezdtünk gyógyulni…
Mielőtt újra mertem volna fogadni egy kisbabát, kutatni kezdtem. Részben az elmémmel (könyveket olvastam, információt kerestem), de a szívem vezetésével: hol van az a kéz, ahova a legédesebb kincsemet, a kisbabámat bizalommal ki tudnám engedni…A bábákkal való beszélgetések alkalmával sokat néztem a kezeiket…Megtaláltam az embereket. Julit elsősorban azért, mert ő volt az első a környezetemben, aki feltétel nélkül elfogadta az első szülésem aggodalmait, fájdalmait, és feltétel nélkül elfogadta az igényeimet –ő volt nekem a régi sebemre a gyógyírkenegető. Beát pedig azért, mert ő jelentette nekünk az új lehetőséget: egy tiszta és örömmel teli szülés lehetőségét.
Ezek után volt két otthonszülésem. (Amiben nem a helyszín a lényeg.) Ahol a külső béke teljes mértékben megvolt. A bennem zajló nyughatatlanságok könnyen és egyszerűen tudtak ebben a térben tovaszállni.
 

Az első otthonszülés után kezdtem az érezni, hogy az a segítség, amit nőként, anyaként, asszonyként kaptam nőktől, anyáktól, asszonyoktól, az nem maradhat csak ennyiben. Nekem szárnyakat adtak! Adták a bábák, barátnők, várandósok, akikkel közösen várakoztunk, adtam magamnak én is és adta Boldogasszony, Istár, Tára...
2009 óta „dolgozom” a Fészek Körben Körmenden. Ez egy édesanyákat segítő kör, rendszeres előadásokkal, találkozókkal, találkákkal. Úgyhogy az óvónői hivatásomat átképezte, kiegészítette az Élet. Nem tudom egy szóval megfogalmazni, mi a „foglalkozásom”…valami olyan mindenféle asszonyos…:)
Óvóképző, fejlesztőpedagógia, dúlaképző, szoptatási ismeretek tanfolyam, kommunikációs képzés, kenyérsütés, sajtkészítés, masszázs, és sok-sok mély beszélgetés emberekkel, férfiakkal, nőkkel legtöbbször a családról…:)
Igény szerint tartok, szervezek szülésre, szülőségre felkészülő beszélgetéseket, szülésfeldolgozó csoportot, borogatós csoportot, havonta egyszer szoptatást támogató csoportot és egy előadást Fészek Körben valamilyen anyaság, család témában. Egyszer-egyszer középiskolákba is eljutok „felvilágosító” beszélgetésre – ezt is nagyon szeretem…